A Kadarka nyitása után pár hónappal, Annácska barátnőm hívott el a Kadarkába. Amikor Árpi kijött az asztalunkhoz és megkérdezte mit kíván a szervezetem, pár perc után olyan érzésem volt, mintha régóta ismernénk egymást. És szerintem ezzel minden Kadarkába járó vendég így van. Ettől a naptól kezdve szinte nem volt olyan hét, hogy ne ugrottam volna be a Kadarkába. Sőt előfordult, hogy csak egy integetés erejéig arra fordultam a bringával, ugyanis ha megfigyelitek Árpi mindig integet minden imserősnek, aki épp arra sétál. És ez jó!
Nagyon örültem, hogy van egy hely a városban, ahol megismerik a vendéget és pár alkalom után tudják, hogy mit szeret. Emellett imádtam, hogy nem kell feltétlenül az itallapról választanom, hanem elég körbeírnom, hogy épp milyen hangulatban vagyok és milyen ízekre vágyom. Majd még később eljutottunk egy olyan szintre is, hogy már semmit nem kellett mondanom, mert amikor beléptem a Kadarkába, jött Árpi és már mutatta is a legújabb tételeket. Kell ennél több?
Nekem kellett :), mert így esett meg, hogy ez után a sok kellemes tapasztalat után, amikor már a fejemben összeállt a Wine&Go, írtam Áprinak, hogy van egy ötletem és szeretném ha időt szakítana rám. Pár napon belül találkoztunk. Természetesen óriási izgalommal meséltem neki a projektről hosszú perceken keresztül, amire ő tökéletes egyszerűséggel csak ennyit mondott: Oké, csináljuk!
Így hát belevágtunk és január 6. és március 14. között minden héten minimum egyszer találkoztunk és beszélgettünk, kóstoltunk és terveztünk és még többet kóstoltunk.
Nem győzök elég hálás lenni Árpinak, hogy ilyen nemes egyszerűséggel megugrott minden akadályt és problémát, ami szembe jött ezalatt az időszak alatt. Így kezdődött a mi közös munkánk, ami remélem olyan gyümölcsöző lesz, mint amilyen gördülékenyen folytak az előkészületek.
Köszi Árpi!
Fontos:
Természetesen Ápri mellett, óriási mosolyt és pacsit érdemel az ott dolgozó csapat is, akik hétről hétre nagyon komoly estéket visznek, főleg csütörtöktől vasárnap hajnalig. Puszi érte!
