Miközben megyek fel a Kereszt utcán a Tabán dombra, már azt találgatom, hogy vajon az a biciklis srác, aki ott kanyarodik be, vagy az a lány a vászontáskával a vállán szintén a piknikre tartanak-e.
Még most is – az első jól sikerült piknik után is – van bennem némi idegesség, hogy jönnek-e, jönnek-e elegen, érdekel-e valakit egyáltalán. Szerencsére hiába aggódom. Felbukkan egy pár, akik most vannak itt először; aztán biciklit tolva jön még valaki; egy srác a barátnőjével együtt lekiált nekünk, hogy futás után majd visszajönnek… és lám, egy ismerős arc, Balázs, aki bringás utánfutóval hozza a két palack rosét, és egy egész tálca ételt: főtt kukoricát, előre felvágott sárgadinnyét, sajtos leveles pogácsát, szendvicset. Na igen, rutinos piknikező lett.
Rutinos és profi visszatérők Krisztáék is, akik sültpaprikás, cukkinis és tökmagos mártogatót hoztak házi kenyérrel, valamint madeleine-t karamellás-csokival, ami nemcsak a köztünk szaladgáló gyerekek nagy kedvence lett. János – aki amúgy a Piqniq applikáción leginkább hamburgereket oszt meg – most munka után otthon sütött még pizzákat (például kéksajtos-barackosat, isteni volt!) és azt kínálta a többieknek, később pedig egy dinnyét is felszelt a játszótér kellős közepén.
Mi is gazdagabbak lettünk néhány tapasztalattal az előzőhöz képest: papírpohár a munkából érkezőknek és az odatévedőknek, sok jég, most már azt is tudjuk, hogy legközelebb Bence hozza a zenét… és igen, szükség lesz majd még egy jégvödörre is. Merthogy hozzák a borokat, és nem szisszenek fel egyik láttán sem, sőt, én is szívesen belekóstolok a Juhász Roséba, a Lisicza Cserszegi Fűszeresbe, egy rosé habzóba, Tempranillo-ba és a Csaba által hozott Nagy-Sagmeister Kányás Furmintba, ami nem csak nekem nyerte el a tetszésem, mert bizony gyorsan elfogyott. A Maurus Pincészet adott nekünk (amit ezúton is nagyon köszönünk) egy karton 2013-as Sauvignon Blanc-t, amit valószínűleg erre találhattak ki, az élénk, citrusos, vágott füves aromáival, és egy igazán piknikre való, felettébb praktikus csavarzárral. Katával mi Nyolcas Ádám fehér Cuvée-jét hoztuk, muszáj volt megmutatnunk, mennyire jó bor is ez. Magnum palackban Tramini, Rajnai Rizling és Leányka házasítása, egyszerre gyümölcsös és fűszeres, mindenki dicsérte, aki kóstolta. Aki pedig türelmesen kivárta, hogy estére lehűljenek, az megkóstolhatta a Szuromi Misi által Egerből küldött Wine&Go rosét és fehéret is.
A borról már esett szó, bringából is volt egy csomó, jöjjön most Budapest. A Tabán tetején, a Naphegyen találtuk meg azt a helyszínt amit meg szerettünk volna mutatni mindenkinek. Varázslatos a kilátás onnan: balra a Budai vár, szemben Pest, egészen messzire látni. A Bazilika tornya, az óriáskerék, a Vigadó, az Erzsébet híd mind-mind előttünk terült el. Aztán a naplemente elkezdte megszínezni a háztetőket és felettük a felhőket, hamarosan pedig már a kivilágított városban gyönyörködhettünk. Hol azt találgattuk, hogy melyik templomtorony melyik lehet a távolban, hol egy-egy hullócsillagokat mutattunk egymásnak.
Elfogyott a bor, elfogytak az ételek, éjfélkor mindenki hazaindult, mint a mesében. És mint minden jó mesének, ennek is lesz folytatása… Kövess minket a Facebookon
Szerző: Mia