A 2017-es Women in Entrepreneurship program Amerikai útján ismerkedtem meg Maria Jose-val, aki egy számunkra tökéletesen testhez álló gasztronómiai projektbe vont be minket. Azóta ennek keretén belül többször jártunk Spanyolországban, az idei utak azonban egészen mások voltak.
Mivel a projekt igényelte az élményközpontú, gasztro fotókat, ezért Busák Attilával együtt indultunk útnak, hogy megörökítsük az összes desztináció képi és filmes anyagát.
Kb. 4 nap állt rendelkezésre, hogy mindent leszervezzünk, beszerezzünk, lefoglaljunk, ráadásul kiderült, hogy Businak nincs érvényes útlevele, pedig Marokkóba csak azzal engednek be. Egerből kocsival indultunk Budapestre, a „Ferihegyről” Baselbe repültünk, majd vonattal tovább Zürichbe. Ott találkoztunk Maria Jose-val és elindult a 13 napnyi kaland és ámokfutás.
Svájc – Csoki, sajt, hegyek, tavak
Svájc első állomása, a Zürichben található, Laderach csokoládé bolt, ahol egy csokikészítő workshop-on kezdtük a fotózást. A világ legjobb csokikészítőitől, a legszebb környezetben tanultuk meg, hogyan és mi készül a kakaóbabból. A csokit a saját kreativitásunk és elképzelésünk szerint készíthettük el, dekorálhattuk, a végén pedig – ha addig nem laktunk volna jól, a folyamatos kóstolással – megehettük. Annak ellenére, hogy Busi ugyanakkora csoki imádó, mint én, mindketten haza hoztuk a csokikat. Aki ismeri Busit, tudja mennyire könnyen meg tudja nevettetni a legszigorúbb népeket is, így a csokoládé workshop végére már mindenkivel ment a cimbizés.
A második élmény a sajtról szólt. Először kipróbáltuk hogyan készültek a sajtok 200 évvel ezelőtt, láthattuk a hagyományos, svájci sajtkészítés folyamatát és egy eredeti állapotban kialakított múzeumot. Innen átutaztunk egy családi farmra, ahol megtapasztaltuk, hogyan telik a mai sajtkészítők élete, hogy készül a biotej, hogy pihennek az organikus bocik a fejés után.
A táj pedig. Leírhatatlan. Főleg azokon a vonatokon, ahol az ablakok a földig érnek és azokon a helyeken, ahol nem tudod hol kezdődik az ég, mert egybeolvad a tavakkal. A hegycsúcs és a gleccser pedig a szívedet is jégbe fagyasztja, ha nem figyelsz.
Összességében Svácba utazni nagyon is érdemes, az országon belül pedig leginkább vonattal. Fel a hegyekbe, Bernbe, ami annak ellenére, hogy Svájc fővárosa, mindenki csak Zürichről beszél. Az országban tisztaság és rend van, az emberek kedvesek, sokat sportolnak, szeretnek társasági életet élni, a konyhájuk pedig olyan svájcias.
Spanyolország – A legfinomabb ételek és tényleg vidám emberek
Megnéztünk egy spanyol halpiacot, jártunk 100 éves hentesnél, kilométeres zöldségárusnál. Mikor beszereztük az összes, helyi és friss alapanyagot, megtanultunk főzni…spanyolul. Találkoztunk a világ legfélelmetesebb sziámi macskájával és jó barátságba kerültünk, Daniellel, az indiai, mégis spanyol chef-fel.
Voltunk egy csodálatos cukrászüzemben, ahol csaknem az összes, spanyol édességet megcsodáltuk. Majd újra ettünk és főztünk, és bort kóstoltunk. Ismerkedtünk, beszélgettünk, ezerféle sonkát szagoltunk és churrost ettünk, két kézzel, csokival-csöpögősen. Végül megtanultunk koktélt készíteni, igazi torreádor módra és úgy távoztunk, mint akik még visszajönnek. Mert, van miért.
Folytatása következik… Francia és Marokkói utakon.