fbpx

A Foodie nyomában Francia és Marokkói utakon – fotózás Busival 2. rész

Wine&Go

13 nap a Foodie nyomában, ahol Svájc és Spanyolország után – Franciaországba, majd Marokkóba utaztunk.

Wine&GoFranciaország

Egy óriási piacon ébredtünk. Még sötét volt az utcákon, amikor bent vakító fény és mindenféle illat. Hatalmas tér, megszámlálhatatlan ember… és hal minden mennyiségben és minden elképzelhető fajtában. Aztán a hentesáru. Kicsit bizarr érzés volt a fellógatott malacok között sétálni. Érkeztek a sajtok, gumiabroncs méretben. Majd a gyümölcs, a zöldség és a virágok, fotósnak való vidék.

Wine&GoKészítettünk francia bagettet és sütöttünk kenyeret, kóstoltunk hozzá mindenféle sajtot, majd előkerült a bor is lassan. Másnap tipikus, francia garzonban, porcelánok között folytattuk a fotózást. Minden úgy festett az asztalon, ahogyan az a gasztronómia nagykönyvében meg van írva. Újabb piac, újabb emberek. Mások az ízek, mint néhány napja, spanyol honban, sokkal több a díszítés az ételeken. Este vidámparkkal zártuk a napot.

Franciaországot nem hagyhattuk el anélkül, hogy ne jártunk volna be egy borászatot, ne láttunk volna gigászi hordókat és ultra modern technológiát, ne kóstoltunk volna champagne-t. A francia pezsgőket és borokat persze felismerni, de ha mégsem ismered fel, ne izgulj – megtanítanak rá.

Wine&GoMarokkó

Ismeretlen, új világ, nagyon más és nagyon távoli. Busi Párizsból indult, én Budapestről, hozzám Madridban csatlakozott Maria Jose, onnan pedig repültünk egyenesen Marrakeshbe. Négy ellenőrző kapu és izzadságcseppek, de végül bejutottunk az országba. Busi három órát késett, de cserébe emeletes géppel jött, arab zenét hallgatva, új, egzotikus barátaival. A repülőtér épp felújítás alatt állt, amitől kicsit úgy érezte az ember, mintha még most épülne itt minden, máskor viszont fényűző világ tárult elénk egy egyszerű kapualjból. Az országba belépve különleges illat fogadott minket, amit később sem lehetett kivakarni az orrunkból.

Wine&GoMarrakeshben a helyi mester chef várt bennünket, Halima. Első nap célba vettük a tengerpartot, ahol az osztriga tenyésztést néztük meg, sőt kóstoltunk is, de nem csak ezt, tengeri sünt és más specialitásokat is.  A tengertől egy luxus szállodába érkeztünk, majd tajint ettünk, ahogy kell: az utcán. A food street fogalma más értelmezést nyert ebben a pár napban. A koszból este újra a luxusba csöppentünk, ahol kivételesen volt alkohol a poharunkban, mert egyébként a legtöbb helyen nem árusítottak, ami egy nagy fekete pont volt Marrakesh javára. Egyébként az ország a szélsőségek hazája. Kietlen puszták és szegény emberek, majd luxus és csillogás.

Wine&GoA piac az élet Marrokóban. Veszélyes, rohanó és mindenki jelen van. A fotózás itt zajlott a legizgalmasabban, mert vagy a gépünket vagy a pénztárcánkat akarták cserébe a képekért. Egy fotó bizony itt sok pénzedbe kerülhet. Ezért úgy csináltunk, mintha Busi engem fotózna, s így evickéltünk végig Északnyugat-Afrikában.

 

Egyre jobban érdekel, mi is az a FoodieStay? Figyelj minket, eláruljuk! 

Vélemény, hozzászólás?