Borászportré, Dávid Rémusz – Tokaj, Erdőbénye

Dávid Rémusz

Budaházy Fekete Kúria
Dávid Rémusz, családjával együtt 1996-ban érkezett Erdőbényére, ahol egy 1650-ben épült, leromlott állapotú vadászkastélyon akadt meg a szemük. A pincével is rendelkező kúriát, először csak hétvégi háznak szánta a család és Rémusz elmondása szerint, nem kevés munka és idő kellett ahhoz, hogy Erdőbénye egyik legrégebbi épülete elérje a ma ismert állapotát.

Dávid Rémusz
Rémuszra már a kezdetektől nagy hatással volt a birtokon lévő pince és Erdőbénye, Hegyalja hangulata. Nem is sokkal később, kezdett egyre inkább elmélyedni a borok és a borászat világában. Rémusz agráregyetemen tanult, majd rövidebb-hosszabb kitérőkkel külföldre vitte az útja, amikor kis időt Amerikában és Németországban töltött, majd elegendőnek vélt tapasztalagyűjtés után, visszahúzta a szíve, egyenesen Bényére. Mikor, véglegesen gyökeret eresztett a vidéken, elkezdte a szőlőbirtok építését, s 2011-ben megvásárolták első, 5 hektáros parcellájukat, a Rány dűlőben. Azóta Rémusz (néha szó szerint) ki se mozdul a pincéből, de leginkább a szőlőből. Három évvel később egy 10 hektáros területtel lettek gazdagabbak, a Szent Mihály dűlőben.

Rémuszt sokan a Tokaj Y generáció öt lelkes tagjának egyikeként ismerik, aki őszintén hisz abban, hogy aktív összefogással lehet Tokaj újra Magyarország legizgalmasabb borvidéke.

Dávid Rémusz

Rémusz borai
Rémusz az első borát 2013-ban készítette el, mintegy hétezer palackkal – az alig három éves tőkék gyümölcséből. Míg, ezen az 5 hektáron sokáig elsősorban a növény megerősítése volt a cél, Rémusz az első perctől bio gazdálkodást folytat a területein. Elvük, hogy a lehető legkevesebb beavatkozással, a legtermészetesebb módon hozzák meg a növények a gyümölcsüket. A természet szeretete és tisztelete nem csak a termesztés és szőlőművelés, de a feldolgozás során is jelen van, amikorra már csak a legszebb, kézzel szedett fürtök kerülnek be a pincébe.

Közös sztorink Rémusszal
Van jó pár közös élményünk. A legtöbb Erdőbényéhez kapcsolódik, amikor meglátogattuk őt a Budaházy Fekete Kúriában, kis családját, barátait, borász társait. De találkoztunk vele Budapesten és közös borkóstolók alkalmával Egerben is. A legkedvesebb mégis az amikor először megláttam őt, szépen volt felöltözve, olyan öreg-uras-magyarosan. Ha lett volna kalapja biztos megemeli, de egyet sosem felejtek el: “Szép estét hölgyem!” – hangzott a köszöntés, egy szemtelenül fiatalember szájából, akinek van egy olyan istenadta tehetsége, ha soha többet nem szólalna meg, a borai akkor is elárulnák őt. Bizony Rémusznak, Rémuszos borai vannak! Szinte Pompás Mind 🙂
Ha van kategória a borászok között, akkor Rémusz ezekbe mind beletartozik szívünk legmélyebb szeretetével, hisz máshogy nem lehet őt jellemezni csak nagybetűkkel:
ÖRÖKMOSOLY ÉS POZITIVITÁS | MEGSZÁLLOTT | MAXIMALISTA | FANATIKUS | kicsit ŐRÜLT | CSODABOGÁR | KÜLÖNLEGES SZŐLÉSZ-BORÁSZ | TUDATOS | REMEK SZAKÁCS ÉS VENDÉGLÁTÓ | BECSÜLETES DE SZÉTSZÓRT | ELHIVATOTT | ALÁZATOS | VISZONT HA ELJÖTT A SZÓRAKOZÁS IDEJE AKKOR ……

Mi, kettő bort hoztunk el Nektek a 2015-ös évjáratából. Az egyik, egy elegáns és fűszeres hárslevelű, a másik pedig egy friss és lendületes sárgamuskotály. Kóstoljátok őket szeretettel, ebben a szürke időben is!

Puszik,
Adél és Kata

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.